Kanton, Hong-Kong...a felejthetetlen Kína, ahol rámtalált a szerelem!

Viki

Kanton, Hong Kong...a felejthetetlen Kína, ahol rámtalált a szerelem!

 

Egy utazás, ami életem legtöbb érzelmi amplitudóját váltotta ki belőlem...hogy miért is írom ezt, hamarosan elárulom. Legyen elég annyi, hogy szerelmes lettem...nem kicsit és nem egy Kinaiba:)

Az élet útjai kifürkészhetetlenek, de amikor eldöntöttük két barátommal egy szép őszi délután, hogy nyakunkba vesszük Kínát, akkor még nem is sejtettem, hogy az életem egyik legszebb repülőútja és utazása lesz a bár kiábrándítóan koszos air China fedélzetén.

A történet legeleje úgy kezdődött, hogy a repülő este indult Budapestről. Két férfi és egy nő csekkolt be. A két férfi közül az egyik jóbarátom, mintha a testvérem lenne a másik fiút csak ismerősömnek mondanám. A mi kis hármasunk elindult a világ másik felére és lerepült egy seggel 11 órát Pekingig.

Nah de micsoda 11 óra volt? Az itt a kérdés hölgyeim és uraim. Bátran állíthatom, hogy soha nem volt még részem ilyen káprázatos és csodás utazáson pláne nem 11 órát egy gépen. Azt hiszem a repülőn megpecsételődött a további életem sorsa. Elkezdődött valami, amit úgy hivunk, Szerelem. Menthetetlenül bedarált az érzés egy másodperc leforgása alatt. Sokan lehet hogy ez furán hangzik, de ha tetszik ha nem, ez így történt. Rendkívül gyorsan és azóta is kapkodom a fejem, hogy 41 évesen milyen érzések járják át a lelkem és a testem az egész lényem. Fantasztikus amin keresztül megyek. Az érzés szinte leírhatatlan. Azt gndoltam én sosem leszek olyan szerencsés, hogy ebben az életben megtapasztalom majd mi is az az igaz szerelem...de mégis megkaptam ezt a mindennel felérő csodát, ami talán soha el nem múló! Nagyról napra egyre erősebb és megingathatatlan. Ki az aki csókolózott már repülőn 8 óránál többet? Van olyan köztetek? Mert, ha igen, akkor ő nyert felettem:)

Pekingbe kicsit fáradtan, de annál boldogabban érkeztünk meg. Kisvártatva indult is a gépünk tovább Kanton tartományba egészen pontosan Guangzhouba. Ugye ez az egész elég hosszú utazás volt a maga 16 órájával, de én mindezt már nem úgy éltem meg. Öröm volt minden pillanat, amit csak Vele tölthettem!

A célállomáson nagyon meleg fogadott. Iszonyatosan kimerültünk és alig vártuk, hogy ágyban párnák között lehessünk. Jött értünk egy helyi kis fickó, akivel előre le volt beszélve, hogy vár majd. Elvitt a szállodánkhoz. A becsekkolásnál is olyan kimerültek voltunk, hogy már az sem zavart, hogy a hiányos angol tudással beszélő recepciós kétszer kérte el a teljes foglalás összegét tőlünk. Elfoglaltuk a szobáinkat és végre egy szép tágas szoba nagy kádjában lazítva gondoltam át az elmúlt hosszú utazás minden egyes percét. Édes és boldog gondolataim voltak és csak is azt vártam, hogy mikor lesz már folytatás....Lett és azóta is tart! Érdekesség, hogy a szobámban elalváskor felnéztem a plafonra egy festmény volt a menyezeten! Picit megijedtem hisz szokatlan volt a látvány. A plafonon és nem a falon oldalt! Vicces és meghökkentő:)

Sikerült viszonylag nagyot aludnom, de reggel nyolc körül kinyílt a szemem. Átkopogtam a srácokhoz és mindenki úgy festett, mint a mosott szar. Ha jól emlékszem nyomtunk egy reggelit és körbenéztünk a szállodában. Finom friss gyümölcsöket és mangólevet reggeliztem. Jó érzés volt kilépni úgy a szállodából, hogy rövidnadrág és trikó fedi a testem. Meleg volt. 28 fok. Imádtam. Első nap fogtunk egy takkert. A Kínai kolléga nagyon szerette a dohányfüstöt a kocsiban és ez elmondható volt gyakorlatilag az összesről kivétel nélkül. Büdösek és koszosak voltak a taxisok, számomra érthetetlen volt. Egy ideig. Az utazásom végére kikristályosodott, hogy ez mennyire más kultúra és mennyire nagyon más szokások vannak, mint nálunk. Viszont cserébe rendkívül olcsó. A helyi pénz RNB. Amiből egy RNB, 45 forintot tesz ki. Kanton tartomány, ahová érkeztünk arról híres, hogy minden évben kétszer van itt világkiállítás, ahol gyakorlatilag tényleg minden van. Azt mondják, amit itt nem találsz meg az nincs is a világon. Mi most nem erre jöttünk hiszen az Áprilisban és Októberben van. Mi most elsősorban vásárolni és lazítani jöttünk. Végül is ezt az utazást saját magamtól kaptam születésnapomra:)

 Ez a Kína huuu....elég hát nem is tudom, hogy fogalmazzak, hogy ne bántsak meg senkit, de azt hiszem a legjobb szó rá az, hogy változatos. Kavarognak az érzések bennem, mikor felidézek egy-egy dolgot. Nekem, mint európai embernek túlon-túl sok és koszos. Egy biztos! Bármennyire is másképp látjuk, de az tény, hogy fényévekkel járnak előttünk. Rengeteg ember van mindenhol és a látszólagos rendszertelenségben rendszer van és fegyelem. Ne felejtsük el, hogy Kina még mindíg kommunista ország és persze diktatórikus. A világ legtöbb embere él ebben az óriási országban nyilván szükség is van a fegyelemre. Ittlétem alatt nem láttam feszkót vagy hangos szót sehol sem. Még Hong-Konban sem volt érezhető semmi a zavargásokból, ami akkortájt volt, mikor ott voltunk.

Kína nagyon sokszínű és millió arca van. Ez nyilván attól is függ az ember hol van az országban. Rengeteg a látnivaló és szerintem egy élet kevés lenne megismerni. Ízelítő volt csak, amit kaptam. Jól el is tettem. Mélyre. Nyilván megyek még Kinába, csodás dolgok vannak, amit szeretnék látni. A természet és az éghajlat változása parádés. A millió felhőkacoló, mely a magasba emeli az ember tekintetét, még a nem nagynak számító Guangzhouban is lenyűgöző volt. Mutatja világnak, hogy (hányas is a kabát). Itt minden volt, van és lesz is. Elképesztő az ottani autók változatossága. Sosem gondoltam volna, de még az autókat is hamisítják. Futkosnak a saját találmányok. De rengeteg Tesla van az utakon, szinte népautó. Kínában van az egyik olyan elektromos autó, ami állítólag a legtovább bírja egy töltéssel és persze saját gyártmány. 

Ha valaki szereti a technikai dolgokat ez a hely igazán a kedvére való lesz. Mi először mégis a piacon kezdtünk...hmm piac...ezt úgy értsd, hogy rengeteg nagy áruház van egymás mellett, ahol több ezer ember hömpölyög benn és az utcán egyaránt. Millió árus árulja a kamu portékáját, ami megszégyenítően hasonlít az eredetire. Láttam itt olyan Moncler kabátot, hogy ember nincs a talpán, aki meg tudná mondani eredeti e vagy sem. Egyébként ezt az egészet úgy képzeljétek el, hogy az eredeti és a kamu ruhák ugyanazon a gyártósoron készülnek csak az egyik nappal a másik éjszaka. Kb. ilyen egyszerű. A továbbiakban elgondolkodtató, hogy megvedd -e ezerötszáz euróert az eredetinek mondott kabátot vagy beéred a megszólalásig ugyanolyannal száz euróért. Hát kinek a pap kinek a papné szokták mondani. Tényleg eszelős, ami itt van. Napokig csak róttuk ezeket az áruházakat és jobbnál jobb cuccokat láttam legyen szó táskáról, övről, sálról, ruháról szemüvegről, bőröndről vagy mittudoménmiről...ami itt megy az elképesztő. A fogyasztói társadalom mekkája itt található. A zsúfoltságig telt utcán járva rengeteg feketebőrűt láttam és persze Törököket, akik viszik a portékákat az otthoni piacra és még ott is jó áron árulják, akkor képzelheted itt mennyi az annyi:)

Egész utazásunk alatt ami a legjobban hiányzott az az angol wc hiánya volt. Ez picit megnehezítette a mindennapjaim, de persze az ember mindent túlél csak akarni kell. Nem volt egyszerű guggolva csinálni a napi szükségleteket. Ez is pipa! Van egy szokásom. Pár nap után nekem mindenhol el kell mennem egy fodrászhoz. Így ezt itt is megtettem. Tetszett, hogy a hajmosáshoz nem leültetnek, hanem egy ágyra fektetnek le és úgy mosva, maszírozva mossák a hajad. Sokkal jobban lehet így relaxálni....a szárítás is perfettó volt. Fodrász is pipa:)

A legviccesebbek itt a kaja rendelések voltak. Tessen elképzelni, hogy beülsz egy étterembe és sehol senki nem beszél más nyelvet csak a helyit. Nincs csak kinai nyelvű étlap. Nosza hát sok sikert a rendeléshez...volt baj...lestük a szomszéd asztalnál mit esznek hátha az kedvünkre való és akkor csak rámutatunk, hogy az kell:) jaj Istenem rengeteget röhögtünk, ahogy kézzel lábbal megpróbáltuk elmgyarázni, hogy mit szeretnénk enni. Az a szerencsénk, hogy a rizst tudtuk, hogy „mifanak“ mondják és azt mindig sikerült fixen megkapni:) Vicces volt.

Az estéim gyakorlatilag hát, hogy is mondjam minden éjjel csodásra sikeredtek. A szerelem az ilyen....de a részleteket meghagyom magunknak:) Ha valaki ide keveredik az életveszélysnek mondható csúcsforgalomban való tuk-tukozást ne tessen kihagyni. Mindent elsöprő élményt garantál. Fogytam pár kilót, amíg az egyik vásárlás után, teli szatyrokkal megpakolva felültünk egyre, ami hazavitt a szállodáig:).

Volt olyan este, hogy ittam volna valami erőset, ha már a megszokott pezsgőmről le kellett mondani itt. Ám előtte felhivták a figyelmem az itt kapható alkohol nem olyan, mint otthon. Egészen más az összetevője egy Absolut vodkának például. Nem baj egyszer élünk gondoltam és csak ki kellett próbálnom...hát igaznak bizonyult a hirek, mert olyan fejgörcs gyötör másnap, hogy inkább el kell engedni az itten ivást.

Ami a vásárlásokat illeti abból kijutott bőven. Sok napunk arról szólt, hogy jártuk az üzleteket. A srácok rutinosan üres bőrönddel jöttek, én persze nő létemre ezt nem tudtam megtenni, így annyit nem is vásároltam, hogy gond legyen a hazautnál, már ami a kilókat illeti.

Esti sétáink alkalmával párszor körbejártuk a várost. Rengeteg felhőkarcoló színesíti az esti égboltot. Nekem nagyon tetszik. A Four Seasons szállodába kötelező felmenni. Bárkit felengednek ilyen szempontból például sokkal rugalmasabbak, mint Dubaiban ott sehova nem engedtek fel csak, ha fizettél! A 99. emeletről parádés a kilátás! Felejthetetlen élmény.

Óriásiplázák itt is vannak és ami nagyon tetszett azok a az úgymond karaoke fülkék. Soha nem láttam még ilyet. Egy kis doboz és olyan, mint régen a telefonfülkék csak nagyobb belefér két ember is. Van benne egy monitor egy füles és egy mikrofon és nincs más dolgod mint énekelni. Zseniális. 

Ezalatt a kiruccanás alatt, amit a legjobban vártam az a Hong-Kong volt. Próbáltak lebeszélni az odaútról hiába is volt viszonylag közel, de a nagy zavargások, miatt folyton törölték az oda induló vonatokat. De ugye számomra nincs lehetetlen csak tehetetlen, így addig erőszakoskodtam a srácokkal, amíg elindultunk. Sajna a pályaudvaron szembesültünk a rossz hírrel, hogy tényleg nem indulnak vonatok Honk-Kongba. Így gyorsan más opciót kellett találnunk. Először Shenzenbe mentünk, ami a határ, majd onnan metróval tovább.

Kis kerülővel ugyan, de sikerült. Szerencsére a balhé miatt nem volt sok turista és viszonylag könnyen átjutottunk a határon. Hát jó könnyen igen, az relativ, mert vagy húsz ellenőrző ponton vagy tízféle papír kitöltésével léptünk át, de sikerült. Nagyon boldog voltam, régi álmom vált valóra! A határton szereztünk egy térképet és azon egy végeláthatatlan metróhálózat tárult elénk. Persze megfejtettük merre is kell mennünk, hogy odaérjünk Hong-Kongba.

Mikor feljöttünk a metróból elénk tárult Hong-Kong egy része....csak lestem, mint a moziban. Millió ember óriási emeletes buszok, autók, iszonyat forgatag...próbáltuk megtalálni a célhoz veztő utat. Sokszori átszállások után végül odataláltunk a lefoglalt szállodánkhoz. Elképesztő a metróhálózat, atya ég.

Lestük a táblákat hátha:)...metrózás után gyalog folytattuk, csak közben nagyon éhesek lettünk és útközben egy sima sarki pizzériába beültünk, enni két pizzát és egy tésztát. Ott egy gyors fejszámolást végezve osztottunk és szoroztunk és a határon váltott Hong-Kong-i dollárral HKG- val fizettünk. Átszámolva harmincezer forintot. Igen ott, akkor már leesett, hogy a világ egyik legdrágább országát tapossuk. Komoly mi? A rengeteg sűrűn felhúzott felhőkarcoló között megtaláltuk a mi szállodánkat. Semmi extrát nem kell elképzelni és az ára sem volt egetrengető. Efoglaltuk a szobáinkat és azonnal a tetőre siettünk. Ugyan „csak“ negyven emeletes a szálloda, de a tetején ott a medence páratlan kilátással a város egy szegletére. Monumentális, lenyűgöző és elképesztő látvány tárult elénk. Fantasztikus nagyon tetszett.

Rengeteg dolog van amit meg kell nézni itt, de sajnos nekünk csak két nap volt, ami igazából nagyon kevés. Igyekztünk besűríteni. Kényelmes cipőt fel és hajrá. Hong-Kong sokkal európaibb, mint Kina bárhol. Olyan, mint New York City, csak több jóval felhőkarcolóval. Borzasztóan drága, de mindenképp meg kell egyszer nézni! Azt most mondom, hogy nem itt fogsz nagybevásárlást csinálni az tuti. A vásárlást jobb elengedni. Szimpatikus, hogy itt azért mindenhol beszélnek Angolul és rengeteg kutyát is láttam sétáltatni az utcán. Például Guangzhouban nem láttunk az utcán egyszer sem állatot. Hogy ennek mi az oka fogalmam sincs, de nem sok jóra következtet. Szerintem.

Engem teljesen magával ragadott Hong-Kong. Egész nap fülig ért a szám a boldogságtól, hogy itt lehetek. Nagyon változatos a „város“természetileg. 263 szigetből álló városállam. A Dél-Kínai tenger között úszó szigetek különlegessé teszik a helyet. Rengeteg hegy magasodik a város mellett, között. Az egyik ilyen hegyen magasodik a Victoria kilátó, ahol kis túrával körbe lehet menni az ösvényeken és egész Hong-Kong elénk tárul. Taxival mentünk fel majd egy jó hosszú gyalogtúra következett. Hú én még ilyen metropoliszt életemben nem láttam távolból így szinte a lábam alatt. Csoda! Egyszerűen valami elképesztő a látvány. Rengeteg fotót készítettem. Idő közben ránk esteledett, így még a naplementét is le tudtam fotózni, amint lebukott a tengerben. Lenyűgöző és páratlan látvány. Mindenképp ajánlom!

A hegyről lefelé a felvonót választottuk. Végig siklottunk a nagy házak mellett és úgy értünk le a városba. Kimerülten, de nagyon boldogan aludunk el. A szobám ablaka egy másik nagy felhőkacolóra nézett és az óriási üvegablakokon lestem kifeké. A kajáról is essen szó. Hol máshol zabálja magát tele az ember sushival, ha nem itt? Az egész Kinai tartózkodásunk alatt rengeteg sushit ettünk. Majdnem minden este a lötelező progik egyike volt, hogy bementünk egy élelmiszer boltba és bevásároltunk. Kerestünk egy padot valami jó helyen ahonnanjó a kilátás, megterítettünk és elfogysztottuk a sushi adagunkat. Jópofa vaolt! Második napunkon a város másik felén található Big Buddhát néztük meg. Hosszú utunk volt metróval, mire odaértünk a tenger mellől induló felvonóhoz.

Egy kabinnal kb. 15 perc utazással a tenger és a hegyek felett száguldva megérkeztünk a tetőn magasodó monumentális Buddhához. Ez is egy jó napos program, de nem szabad kihagyni. Felemelő érzés. Számomra felejthetetlen. Az óriási méretű Buddhába be lehet menni, körbe lehet járni és nagyon különleges energiák veszik körül. Picit az ember itt elgondolkodik és magába száll. Én is ezt tettem.

              Rengeteg érzéssel gazdagodtam a kínai utazásom során. Sokkal több lettem. Imádom az életem és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megint kaptam az élettől. Az utolsó esténken visszafelé taxiztunk egyet, de az őszintén igazán sokba fájt. Amennyiben ide készül valaki tényleg nagyon vastagon hozzon lóvét. Nagyon, nagyon drága Hong-Kong, de megéri! Még volt időnk és késő délután csináltunk egy nagy sétát és a Sohot is útba ejtettük. Rengeteg náció van jelen itt. Teljesen európai nekem. A végére jól kimerültünk de nagyon sűrű és tartalmas napokat zártunk. Késő este indultunk vissza egyenesen Guangzhouba egy gyorsnak mondható vonattal. 300 volt a végsebessége és kb. egy óra volt az út.

Nem bántuk meg ezt a kis kiruccanást és szerencsére a balhéból sem láttunk semmit. Szuper volt. Szeretnék egyszer visszajönni ide és megnézni jobban ezt a lenyűgöző Hong-Kongot. Sajnos Makaóra már nem jutott idő, de az azért nem fáj, mert nekem Las Vegas már megmutatta azt, amit Makao próbál:) Mindent egybevéve Kína eddigi életem, legcsodálatosabb utazása volt. Ajánlom, mert elképesztően színes és egyben felkavaró is!

 

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/89097/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?