Dubai a milliós pezsgők országa...

Viki

 

Vegyes érzelmekkel tértem haza pár napos dubai látogatásom után. A hely, ahol minden a mesterkélt világról szól, ahol az emberi kapcsolatok nem egy kirándulás alatt köttetnek az erdőben vagy egy kellemes séta közben, hiszen arra itt nem lesz lehetőséged a 45 fokos sivatagi levegőben vagy a már már New Yorkot is tulszárnyaló betontömbök dacosan magasodó épületei között.

Ugye de nem is ezért mentem én újfent arab országba. A palettáról hiányzott ez az alig több, mint száz éve létező ország és összekötve a kellemeset a hasznossal ide orientálódott az épp aktuális Budapest utcáin már látható plakát fotózásom.

Az említésre sem méltó magyar fapados légitársaság repített közel öt és fél órát a célig, de náluk ez az idő is kevés arra, hogy egy pohár vizet adjanak térítésmentesen. Sőt! Muszáj megemlítenem, hogy mikor unalmamban elkezdtem kezelni a repülőn egy galvánelemes géppel az arcom, amihez kellett kb. egy korty víz, akkor felálltam és kértem egy üres poharat, majd vizet engedtem bele a mosdóban. Ezek után közölte a légiutaskísérő kislány, aki valószinű akkor született mikor én már sokadik repülőutamon túl voltam, hogy ő bizony a helyemben abból nem inna, mert rosszul járhatok!...mondom neki tessék? Majd megismelte az előbb leírt mondatom... én viszaválszoltam, hogy nem baj, ha valami bajom lesz, majd alkalmazhatja a légitársaságnál tanultakat:)...erről ennyit. Szánalmasnak tartom a viselkedéüket rengeteg szituációban és mindig megerősít, hogy inkább fizetek többet csak velük NE! Hozzáteszem, hogy mindezek előtt már elköltöttem kajára legalább hat rongyot a fedélzeten, ami mint tudjuk olyan kétezer forint normál esetben. Érkezéskor megcsapott a várva várt párás esti 30-as:).

A reptérről becsapódtunk egy taxiba öt másik utitársammal együtt és irány az öt csillagos Carlton Hotel. Alap a taxi, amennyiben nem akarsz autót bérelni. Mivel mi alkotni jöttünk, de nem ismertük a lehetőségeket a fotózásra, így fel kellett készülnünk, hogy sokat fogunk takkerben ülni. Meglepő de jóval olcsóbb az otthoni áraknál úgyhogy, ha erre tévedsz bátran alakalmazd. A bevezető utunk hosszú volt, mert a halálban volt a fapadosoknak szánt reptér ugyebár. Nyilván, ha Emiratessel megyek, ami természetesen a város közepén van akkor kb. kettő perc lett volna a hotelünkhöz vezető út, de így végig vágtattunk a fél sivatagon, mire felcsillantak a büszkén egekbe emelkedő tornyok. Fényei bevilágították a csillagos égboltott is főleg a Burj Khalifa, amit mikor megláttam tényleg tátva maradt a szám. Egyből tudatosul benned mikor ide érkezel hol a helyed a társadalmi ranglétrán, ha esetleg előtte nem tudtad volna. Ez itt nem szegényland....azt gondolod ez itt nem lehet a valóság, de igen ez bizony az, de még mennyire!

Nem a visszafogott diszkréciójáról ismert Dubai már érkezéskor arcodba vágja, hogy ki itt a király. Ez az a hely, ahol a pénz nem számít, mert annyi van, amennyit csak akarnak. Ezt sokan tudják többek között az aranyásóként elhíresült lányok tömkelege, akik szinte már haza járnak:) A luxus a fény a pompa mind egy helyre koncentrálódik hölgyeim és uraim. Van itt minden, ami szem szájnak ingere. Nagyon lényeges,hogy a no limites kártyád ne hagyd otthon. Nem ajánlanám a bevásárlást kivéve, ha az aranyásók táborát erősíted, mert akkor az itten "sugararabdaddy" ugyis megteszi neked. Hát na lássuk be van aknél a luxus mindennél nagyobb előnyt élvez és akár még az életét kockáztatva is belevág 16-18 évesen egy emiratusi meghívására a dubai kalandba. Rossz hír, hogy állítólag itt már a 22 éves lányok is öregnek számítanak...őszintén szólva pár ilyen kalandot hallottam már...

 Küldetésem teljesítettem, bár nem volt egyszerű fotózás, hiszen négy teljes napig hajnalban kelni és helyszínt találni nem a pihenést jelenti, úgy hogy legyél toppon kisminkelve, hajazva ott, ahol hatvan rongy egy smink. De! Aki ügyes az megoldja és megtalálja azt az utat, hogy kell ezt megoldani, hogy ne fájjon nagyon. Példának okáért kisminkeltettem magam a Mac-ban ingyen, majd ugyanezt megtettem csak más nap máshol...így máris spóroltam úgy kb. százhúsz ezernyi forintot:). Szükségem is volt a spórolásra, ugyanis második este picit a pohár fenekére néztünk és ne kérdezze senki, hogy hogyan sikerült, de mikor hangosan gesztikulálva a liftbe szálltam nagyon nem szomjasan, valahogy kiesett a kezemből a telefonom és láss csodát a két centiméteres résen beesett az aknába a telóm...nyilván ripityára tört, így a továbbikaban nem volt telóm három teljes napig...hát mit ne mondjak érdekes felfedezés volt úgy létezni egy közösségben, hogy körülöttem mindenki a telefonját nyomkodja én meg próbálok valami mást csinálni...végre. Persze fotózni mindig elkértem valakiét, csak hogy ne legyen majd hiányérzetem. Na de még szerencse, hogy csak a kijelző tört össze...viszont azt a cirkuszt mire végre felkerült az aknából...hát ne tudd meg....amúgy sírtam a röhgéstől, hogy ekkora lúzer csak én lehetek.


Dubaiban sajnos nem túl egyszerű csak úgy fotózgatni, főleg nem a public airak-ban, mert csesztetnek érte...öszintén szólva foglamam sincs miért baj az, ha az ember fotózza a várost egy divat anyaghoz. Többször is belénk álltak az unatkozó securytisek....viszont mi nagyon nem szerettük volna abba hagyni a munkát. Pedig tényleg ott fotóztunk, ahol szinte ember is alig járt és senkit az ég világon nem zavartunk, de csak nem hagytak békén. Picit elfajult a végére a kérdezz felelek és leléptünk mielőtt nagyobb baj lett volna. Természetesen, ha ez a szabály akkor ez van, megértettük. Kicsit megkésve ugyan:)

Majd másnap uj helyszín és persze az elmaradhatatlan naplementés fotók a Burj Al Arab melletti partszakaszon. Itt simábban ment a fotózás, itt csak árgus tekintetek kémleltek. Senki nem tiltotta, hogy kattogjon a gép. Ha betartod az íratlan és írt szabályokat és nem vagy kihívó baj nem érhet. Nyilván tilos a topless és a tanga viselete sem annnyira elegáns itt. Őszintén szólva 2018-ban picit fura a korlátoltság, hogy nem nem lehet fotózni akárhol. Köztörvényes bűnnek számít, ha nem azt teszed, amit ők megszabnak? Igen ez itt így van. Sajnos ez nem a lazaságról szóló hely. Itt határozottan merevek az emberek, de ahhoz van némelyiknek esze, hogy egy ártatlan épp napfürdőző cica nyakát elkapja és folytogassa a nyílt utcán mindenki szeme láttára....az illető hovatartozását nem tudtam megállapítani, nem tudom, de ha ezt lehet, kérdem én, akkor a fotózással mi is a baj? Értve vagyok?


A Munka mellett persze jutott időnk nézelődni és lazítani, meg pici színt is gyűjteni. A világ egyik legnagyobb plazajába vettük az irányt. Inkább nézelődni, mint sem shoppigolni, mert a Cavallik és Dolcek világa nem az én pénztárcámnak való. Főleg  itt nem! Viszont a Victoria's Secretet nem tudtam kihagyni. Vettem egy-két darab hacukát. Horror milyen árak vannak Dubiban. Egyszerűen földi halandónak nem tűnik elérhetőnek az a fajta luxus, ami itt mindennaposnak látszik. Nyilván a bussinesek városa is Dubai és rengeteg nagy volumenű dolog itt köttetik, kétségtelen. Én késő este voltam a mall-ban és nagyon kiváncsian vártam a Burj Khalifa előtt megépített monumentális szökőkút látványos showját. Csodálatos és lenyűgöző látvány, de nem csak a szökőkút, hanem a fényjátékkal kivilágított Burj Khalifa is. Egyszerűen a földbe taglózó ez az épület...felfoghatatlan az egekbe magasodó nagysága és tökéletessége. Hihetetlen. Csodálatom közepettét picit beárnyékolta gondolataim kószasága, miszerint hány ember halálát okozta, amíg felépült a többi mellett ez az épület is. Persze ők mind pakisztáni illetve indiai állampolgárok leginkább. Az ő kezük alatt épül ugyanis Dubai. Az Emiratusban az igazi arabok nem dolgozhatnak ilyen munkát. A dubai szülötteknek alanyi jogon jár az államtól támogatásként minden hónapban három ezer dollárnyi dirham, ha nem csinálnak semmit akkor is. Vannak itt azért jól hangzó dolgok is nem? Ingyenes a kórházi ellátás és az oktatás is számukra. Annyira vízszámlára sincs gond hiába, hogy sivatag. Mint tudjuk itt sem túl drága az üzemanyag és vele együtt az autók is szinte fele annyiba kerülnek, mint Európában. Az élelmiszer sem drága. Az alkohol, ahogy a többi arab országban, itt sem engedélyezett és csak a kijelölt boltokban lehet hozzájutni. Az utcán tilos alkoholt fogyasztani. Nincsenek koldusok és nem nagyon sétálgat céltalanul senki. Kicsit olyan érzésem volt néha, mintha a Legenda cimű filmben lennék.

Az épületek sokasága és nagysága, olyan hatást kelt, mintha egy makett városban lennék. Rengeteg bevándorló él itt. Mindenki dolgozik, hiszen a fény és a pompa országában meg kell tudni élni a mindennapokat is. Érdemes az Emirátusokba orientálódni diplomásként, ha szeretnénk sok pénzt keresni. Megfizetik a tudást, az tény. Az másik kérdés, hogy ki tud a légkondik világában élni nap, mint nap egy irodában lefagyasztva, de hát ugye valamit valamiért.

Egy este mikor nézelődtünk a dubai mall-ban, egészen túlvilági érzés kerített hatalmába....Képzeljétek el, hogy csak szinte helyi arab születésű emberek tartózkodtak benn, de rengetegen. A férfiak fehér földig érő ruhában úgynevezett kandurában vagy disdásban, míg a nők hosszú fekete csadorban, lábukon tűsarkúban járnak kelnek. Nah most ezzel nincs is semmi baj, hiszen otthon vannak a saját országukban, de mikor közöttük sétálgatsz egyszerűen olyan mintha szellemek jönnének veled szemben...Nem nézett ránk egyetlen egy férfi sem, csak is a saját fajtájukkal kontaktáltak. Nekem ez nagyon furcsa volt, hiszen nem egy megszokott érzés, hogy úgymond átnéznek rajtad. Ők az igazi tisztelettudó és hagyományőrző muszlimok. Érdekes volt figyelni, ahogy egymás között kacérkodik a két nem. Néhol elpiruló félig behúzott csador alól kivillanó tűsarkús hölgyek kacérkodtak az erősebb nemmel. Igazán szép arab nőket láttam, csodásan kisminkelve. Jó kis tapasztalás volt ez a mall-os séta. Megjegyzem voltak akik ránk néztek, de ők kivétel nélkül más állmpolgárságúak voltak, azok akiknél ez nem tiltott. Gondolok itt a Pakisztániakra például.

Egyik délután hála a fotósunknak alkalmunk nyílt kimenni egy helyi sráccal a sivatagba naplementés képeket készíteni. Jött egy kedves helyi srác, aki közvetve ismerős volt és kivitt minket egy tök jó kis helyre. Rengeteget mesélt a kultúráról és a szokásokról arról, hogy milyen itt a való világ. Én úgy érzem a hallottak inkább megtartom magamnak. Legalább már nincsenek illuzióim bizonyos dolgokkal kapcsolatban. A sivatag sok titkot rejt magában, maradjunk ennyiben.

Volt alakalmam rég nem látott ismerőssel is találkozni itt és egy szenzációs estét eltölteni. Kedves gesztus volt tőle, hogy meginvitált minket egy fantasztikus szórakozóhelyre, ahol tényleg szó szerint folyik a millió pezsgő formájában. Fantasztikusat mulattunk és ezúton is köszönet a felejthetetlen estéért Lilla. Azt hiszem, Dubai nekem most elég volt. Ez az út inkább a munkáról szólt ugyan és sok minden kimaradt például Abu-Dhabi. Biztos vagyok benne lesz még alkalom hogy visszatérjek, de nem fogom elkapkodni...

 

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/62203/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?