Bacalar a csoda előttünk hever! Maya birodalom Mexikó 2. rész.

Viki

...és itt az ígért folytatás...Bacalar....a világ egyik legcsodálatosabb helye, ahol eddig jártam. A hét színű tó. Akár csak a többi gyönyörűség ez is a Yukatán félsziget egyik szépséges gyöngyszeme. A tó, mely a kék hét árnyalatát csillogtatja meg előttünk. Mikor tíz éve itt jártam először, sosem felejtem, hogy drága jó barátommal Gabikával a dzsungelen átvágva megpillantottuk ezt az Isteni helyet, melynek partja pálmfákkal sűrűn telített volt, olyan volt, mintha csak egy tökéletes díszletet alkotnának. Mi annyira meghatódtunk, hogy egyszerre térdeltünk le a csodás látvány előtt...azt hittük ez maga a paradicsom....egyszerűen káprázatosan szép volt...ez volt akkor ott. Most mikor Tulumban eltöltöttem három hetet, Dórikát egyfolytában nyúztam és presszionáltam, hogy le kell menjünk Bacalarra....szerencsére vette a lapot és ő is alig várta, hogy kicsit kimozduljon a tulumi hétköznapokból. Így kocsiba vágtuk magunkat foglaltunk egy mesebeli kunyhót a neten és elindultunk a forró meleg napsütésben Bacalarra. A majd három órás és a tökéletes kanyar mentes egyenes út levezetett a tóhoz. Sok látnivaló nincs a 307-es számú odavezető úton, csak egyetlen lehetőségként a sűrű dzsungelbe vájt úton haladhatunk.

Út közben egy-egy település mellett haladva szinte kiugranak az árusok a kocsid elé, hogy vegyél egy finom zacskó házilag készített szárított banánt vagy éppen egy frissen felvágott ananászt. Néha jól esne az M7-sen is egy ilyen frissító point, főleg nyári csúcsban:)

Viszonylag hamar eltelt az odavezető utunk és már gyermeteg boldogsággal vártam, hogy végre újra megpillanathassam a bacalari tavat. Most egészen a belizi határ mellé érkeztünk a tó egy másik lagunájához, ami számomra eddig ismeretlen volt. Állítólag ez a gazdag rész államfők bitorolják és politikusok kedvenc helye. Megértem.

A belső laguna tündöklően csillogó vize csak úgy hívogatott egy csobbanásra, de előtte elfoglaltuk a romantikus házunkat Dórikával. Tökéletes helyszín tündéri vendéglátókkal. Tulajdonképpen egy családi ház jó nagy kertjében elhelyezett két bungalló egyikét tettük magunkévá egy éjszakára. A pálmafákkal tarkított kert magáért beszélt. Olyan melegség öntötte el a szívem a kert látványától és az egyik csodaszép pálmától, hogy nem tudom miért és honnan jött az érzés, de életemben először éreztem olyat, hogy meg kell ölelnem a parton lévő közvetlen mellettem álló pálmafát. Uralni kezdett egy eddig számomra ismeretlen érzés...felemelő volt...ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az életed értelmét magadhoz szorítod és nem tudod elengedni....megöleltem és hogy ezt miért mesélem el, majd később lesz jelentősége.

Késő délután érkeztünk, így éhesek voltunk. A házigazda tartalmas étlapjáról egy tonhal burgerre esett a választásom. Jól tettem. Rég nem ettem ilyen finomságot. Óriási jól átsütött tonhal, buciba csomagolva sült krumplival tálalva istenien elkészítve. Mindezt nagyon korrekt áron ettünk. Ittunk, mulattunk és nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget nevettünk és igyekeztem magamba szívni az előttem lévő part csodálatos látványát. Kis házikónk olyan stílusosan volt kitalálva, amilyet ritkán lát az ember. A házunk teraszán hamakák lógtak biztosítva a tökéletes relax érzést. Nem csalódtam a mexikói stílusban most sem. A házikó egyszerűen, de nagyszerűen a természetből nyert anyagokkal ötletesen kitalálva. Hangulatos fényekkel és apró részletgazdag díszítéssel megspékelve.

Mivel kezdett sötétedni alig vártam, hogy lefekhessek a kert végében a parton ringatózó pálmafa alá, melyet pár órával előtte öleltem magamhoz. A sötétségbe borult tó vizén megcsillantak a csillagok és a hold....nagyon közelinek tűnt az univerzum. Betettem a kedvenc U2 számom és meghatódva ücsörögtem a parton. Imádom este és éjjel kémlelni az eget...csodálatos felfedezése az ismeretlennek. Isten gyönyörű teretménye az univerzum maga, magasztos dolog. A lehető legnagyobb nyugalom és szeretet öntötte el a szívem és lelkem, mikor egyszer csak beúszott a semmiből egy rémes gondolat. Mégpedig, ahogy feküdtem a pálmafa alatt azt láttam magam előtt, hogy leszakad az egyik ága és ketté vágja a fejem. Láttam saját magam vérző, ketté nyílt fejjel....Mikor megszállt ez a szörnyű gondolat a teraszon hamakában ringatózó Dórikának felkiabálva elmondtam mit vizionáltam, aki természetesen hülyének nézett. Majd nem telt el fél perc és leesett közvetlenül a fejem mellé egy kókuszdió, mire egyből felpattantam és arrébb ugrottam. Szerencsémre! Ugyanis a kókuszdió csak egy jelzése volt a pálmafának felém, ugyanis utána leesett egy több méter hosszúságú penge éles szélű pálmafa ág, ami közvetlenül a nyugányamon landolt. Tehát, ha nem jelez a fa a kókuszdióval és nem ugrok el időben, akkor a látomásom teljesül.....és már nem írom ezt a blogot most. A hideg futkos a hátamon, hogy a hatodik érzék így mutatta meg magát. Majdnem meghaltam. De a fa jelzett, hogy cselekednem kell, mielőtt leesik az ág.....döbbenet nem? A szeretet ereje mire képes? Isten vigyázott rám! Hátborzongató felismerés.....A mai napig nem térek magamhoz, hogy a fa, akit megöleltem délután, így mentette meg az életem....ez milyen? Ha nem szól az előzetesen mellém leeső kókuszdióval, akkor talán már nem élek.....mondanom sem kell milyen érzés kerített ezek után hatalmába...nem volt könnyű elaludni a sokk után...órákig erről beszélgettünk Dórikával az ágyban, hogy ez miért és hogyan történt....újra és újra definiáltuk az esetet....huuu beleborzongok még most is.

Szerencsére el tudtam aludni és nem árnyékolta be a másnapunk ez az eset. Sőt. Végre megláttam a tó másik részét, amit annyira vártam már. Dórikával próbáltunk leszervezni egy hajós túrát a tó közepén található egyik lagúnához, ahol ki lehet szállni a hajóból és sétálni lehet a hófehér homokkal tarkított vízben a mangróvék ölelésében. Persze nem ment olyan egyszerűen a mutatvány. Eltelt jó pár óra,meg futkostunk keveset, mire megtaláltuk azt a személyt, aki teljesíti a kérésünket... De számunkra nem volt lelehetetlen, így a kezdeti nehézségek ellenére mégis sikerült egy ladikost találni, aki igazán kedvező áron csak minket vitt el egy útra a csodába. Mert ez högyeim és uraim valóban maga a csoda. Az utunk a hét színű tó hullámain mesés volt. Fülig ért a szám a boldogságtól. Csak kapkodtam a fejem és arra gondoltam, milyen szerncsés vagyok, hogy sikerült kihajóznunk. Azt se tudtam, hogy fotózzam a látványt, ami körülvett. De a csoda csak ezután jött, mikor megérkeztünk a természet által létrehozott kis szigetre a tó közepén. Nincsenek rá szavak azt hiszem a fotóim magukért beszélnek. Az édes vizű bacalari tó maga a paradicsom.

Sok helyen jártam már, de ilyen szépet még nem láttam. Rengeteg képet készítettem a háromnegyed óra alatt, amire az alkunk szólt a ladikossal. Szinte csak a a fotók kattingatásáról és üdvrivalgatásomtól voltam hangos. Élvezhettem Isten egyik leggyönyörűbb teretményét magát a természetet. Úszni a szinte langyos türkízkék vízben a hófehér homokos dűnék között, elmondhatatlan érzés volt. Hálás vagyok az égieknek, hogy ez is megvolt. Teljességet éreztem magamban. Mindent megkaptam, amit szerettem volna és amire vágytam azóta, mióta utóljára itt jártam. Anno csak álmodoztam arról, hogy kihajózom, de most sikerült is.

Persze azóta már felkapott helyek közé tartozik Bacalar. A szállások tekintetében nem annyira fejlett még, de már érezni azt a mocorgást, amitől hamarosan elveszíti a varázsát. Ez pedig a turizmus.

A tökéletes napunkat egy fantasztikus kulináris élvezettel zártuk a tó partján található egyik étteremben. Most is a számban érzem a friss lime-al locsolt óriási rákokkal tálalt tacos ízért, a tonhalsalátáról nem is beszélve....és akkor a mangós hugost már nem is mondom:)

Zseniális, egyszerűen maga a tökély.

Hála és köszönet, hogy ezt is érezhettem és teljesítettem tíz év után a bacalari küldetésem. Egyben biztos vagyok! Nem utóljára jártam itt. Szerelmem Bacalar találkozunk hamarosan.

Köszönöm Dórika<3!

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/52971/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?