San Francisco, San Diego....Amerika nyugati part befejező rész.

Viki

Alig vártam, hogy végre neki induljunk a kihagyhatatlan ám nem kis távolságban lévő San Francisconak....Letoltuk a Los Angelestől 400 mérföldre lévő távot, teljes természetességgel mintha Pestről a Balcsira mennénk kb. Szinte meg sem kottyant. Késő estére értünk a fényektől ragyogó városba.

Micsoda hely és micsoda fantasztikus város. Nekem az egész egy hónapos túrából ez volt a kedvenc helyem. Igaz, hogy csak két éjszakát töltöttünk el ott, de annyira besűrítettük a progit, hogy asszem a fontosabb dolgokat láttuk San Franciscoból. Beültünk egy Big Bus túrára és gyakszi képbe lettünk a várossal. Persze a Golden Gate híd többet érdemelt egy futó kalandnál. Megnéztük nappal és éjszaka is a méltán híres hidat. Waoh az ámulatba ejtő csodás, piros, híres minden filmből ismerős híd most velem szemben állt, sőt robogok át rajta:)

Szerencsénk volt, mert gyönyörű időben kaptuk el a város és így az általában az év nagy részében ködben lévő Golden Gatet is teljes pompájában láthattuk ugyanis nem borította köd.

San Fransico igazán élhető és feelinges város. A hullámzó utakkal és a városra jellemző Cabel car vilingerrel együtt. Fú de mennyire nagyon király arra felülni. Három különböző irányban közlekedik a városban. Nyitott és autentikus villamos. Mindegyik útvonal más arcát mutatja a városnak. Nagyon cool. Kihagyhatatlan.

Itt remek kis szállásunk volt szemben a híres Alcatraz börtönszigettel. Az első hely, ahol nem kellett a parkolásért fizetni a szállodában. Mindenképp pozitív!

Szívfájdalom, de sajnos az Alcatrazra nem maradt időnk, mert napokra előre egyztetni kellet, hogy elmehess a hírhedt börtönt megnézni ugyanis akkora az érdeklődés rá....semmi gond legalább vissza kell még térjek ide is:)

Mi erre az egész túrára úgy jöttünk, hogy semmit, de semmit nem terveztünk be előre, hanem sodródtunk az árral. Azt hiszem ez volt a legjobb döntés.

Ha időd és pénzed van, akkor semmi sem akadály. San Franciscot hamar kimerítettük. Sétáltunk a gyönyörű napsütésben a magas felhőkarcolók között. Nagyon jó energiák jöttek át ebből a városból. A régi házak keveredése a moder stílussal telje harmóniában megfér egymás mellett! Tudnék itt élni nagyon is.

Rövid ittlétünk után nem sokat kellett győzködni magunkat, hogy elmenjünk megnézni az innen már nem olyan messzi Yosemite Nemzeti parkot. Vettük a térképet és nem sokat teketóriáztunk elindultunk a Yosemite parkba. Akkor nyilván még nem esett le, hogy egy cabrio autóval nem túl jó ötlet 2500 méter magasra menni a havasokba. De nálam nincs akadály. Viszont a hegy nem akarta, hogy Szorcsikék megmásszák a Camaroval a jeges havas Yosimete parkot, így sajnos kénytelenek voltunk az egy napi autókázásra lévő parkot dobni és valahol megszálni a hegyen a sötét havas medvékkel tarkított tájon.

Asszem Groveland volt a hely neve, ahol megrekedtünk egy éjszakára. Hát gyerekek nézzetek utána ennek a mesebeli és igazi cowboy stílusú falucskának. Isteni és hangulatos, Yosemite park előtt található picivel. Itt még egy igazi buliba is belecsöppentünk az erdő közepén található country kocsmában:)

Mivel fel kellett adjuk a park meghódítását a zord időjárás és kocsink alkalmatlansága miatt, így tovább indultunk egy másik park irányába, amit úgy hivnak hogy Sequoia Nemzeti park. Tulajdonképpen óriási területen fekszik és egyben van az egész, csak ez a másik végén található pár száz mérföldre a Yosemitétől. Sequioa arról híres, hogy itt találhatók azok a mamutfenyők, ahol némelyik példány 3-3500 éves. A nemzeti park őrei titokban tartják melyik a legöregebb és legnagyobb példány pont a túristák miatt. Nem lenne szerencsés, ha lelaknák az ide látogatók....

Nyilván ezekbe a parkokba nyáron érdemes menni, de én nem vagyok az a feladós típus és ha valamit a fejembe veszek, akkor azt tuti véghez viszem. Ez is amolyan challenge volt. Mekkora jó döntés volt Istenem. Elmenni és megnézni ezeket a fákat, érezni azt az energiát egyszerűen leírhatatlan és mindent elsöprő érzés. Olyan óriási a park, hogy esélyünk nem volt bejárni az egészet pláne, hogy télen lezárják a rossz útviszonyok miatt a felét. Igazából arra nem számítottunk és a legkevésbé sem készültünk fel hogy helyenként 3 méteres hó fogad. Nagyon mulatságos volt, hogy a cabrio Camaronkra fel kellett tennünk a hóláncot a park bejáratánál, ahol erre egy komoly iparág van felépítve. Én még életemben nem csináltam ilyet, de az hagyján szegény kocsit sem erre tervezték, végül nagy nehezen felment rá a láncocska. Szegény autó még sosem látott ilyet meg nyilván nem is fog többé:)

Viszont nekünk legyen mondva, hogy jobban mentünk hólánccal, mint bármelyik terepjáró...azok az autók csak pörögtek egy helyben én meg ezerrel toltam és repesztettem... akárhogy is nézzük, de ez sem volt egy hétköznapi kaland:)...imádtam a veszélyt:)

Lánc nélkül itt elveszel annyira mások az útviszonyok a hegyekben 2500 méter magasságban. Nem lett volna túl jó leragadni, meg para is lett volna, hiszen tele van figyelmeztető táblákkal a park az aktív medve jelenlétére figyelmeztet. Nyilván télen elég kicsi a valószínűsége, hogy felbukkanjon egy példány, de jobb félni, mint megijedni.

Mikor gyalog nekiindultunk picit beparáztunk, hiszen már jocskán fenn jártunk a hegyen és a körülöttünk mindenhol varázslatos fák annyira magukkal ragadtak, hogy észre sem vettük mennyit mentünk. Az tűnt csak fel, hogy sehol senki sincs közel s távolban, csak mi. Igazából akkor lett tele a gatyó úgy rendesen, mikor találtuk egy elég frissnek mondható macinyomot... Nem kell mondanom milyen ütemben szaladtunk vissza oda ahol utóljára láttunk még embereket....vicces volt így utólag, mert a futás közben legalább 3x elestem és egyszer sikertelen volt a patak feletti ugrásom is, így beleestem bokáig a vízbe. Vizesen hóban fagyban szuper volt nah gondolhatjátok...de megúsztuk a kalandot és most sem csinálnám másként, mert rengeteg fenyőt meg tudtunk nézni még ebben a méteres hóban is kb. rajunk nyári ruhákban. Persze, hogy nem hoztunk magunkkal sem hótaposót, sem nagykabátot erre az amerikai túrára. De ez volt a legkevesebb.

Miután túl sok időnk már nem volt itt, ezért vissza indultunk Losiba. Nekünk egy idő után meg sem kottyant, ha le kellett tolni naponta 500 kilométert. Teljesen terészetesnek tűnt egy ekkora országban, ahol ilyen óriási távolságok vannak. Mi meg adtunk is az érzésnek és mindent lehet mondani, de azt nem, hogy kilométer hiánnyal tértünk volna haza...

Még volt egy kihivásunk, amit mindenképp szerettünk volna megtenni. Los Angelestől már csak kb. 180 mérföldre található San Diegot kellettlátnunk. Igaz csak jöttünk mentünk, de akkor is kipipáltuk.

A hangulata nekem sokkal emberibb volt, mint amire számítottam. A Mexikohoz közeli városban mindenképp kellett tennünk egy sétát. Tetszett a hely. Nem hagytuk ki a kikötőben található második világháborús anyahajót, muszáj volt felfedezni ezt is. Bemennünk és megnéznünk a régi repcsiket, helikoptereket, meg persze mindent az anyahajón...nagyon érdekes, álmomban nem jutott volna eszembe egy ilyenre felmenni. Szerencsés vagyok, hogy ezt is láthattam és  végigjárhattam egy olyan hajót, ami nem sokkal ezelőtt még aktív volt és részt vett az öbölháborúban valamint Szaddam Huszein rendszerének a megdöntésében is. Ez is megvolt.

Én persze szokás szerint nem nyughattam. Aki ismer az tudja rólam, hogy nagy Mexikó fan vagyok és ha már San Diego, akkor közel a Tijuanai határ. Jött az ötlet Szorcsik fejéből mi lenne, ha átmennénk a kedvenc országomba? Most! Nyilván le kellett mennünk a határhoz hátha sikerül átlépni Mexikóba, de ott jutott eszembe, hogy a másik táskában hagytam az útlevelem....waaaah ekkora lúzert! Offos lett a dolog! Így viszonylag gyorsan megoldódott a karnyújtásnyira lévő mexikói túránk...

Így késő estére már újra Los Angelesben kellett találtuk magunkat:)

Mindent lehet mondani erre a túrára csak azt nem, hogy felejthető lenne. Életem egyik top utazása volt minden tekintetben. Nyilván írásban nehezebb visszaadni azt a rengeteg élményt és impulzust, ami éri az embert egy ilyen fantasztikus trippen. Csak annyit tudok ismét tanácsolni mindenkinek, hogy nagyon rövid az élet és rengeteg a látnivaló kis bolygónkon so útra fel! Elvileg mi is csak olaszba készültünk egy 3 napos szilveszterre....lett belőle majd egy hónap Amerika....fúúú de nagyon szomorú vagyok:):):):)

 

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/47110/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?