Los Angeles az angyalok városa....3.rész

Viki

Eszelős, hogy mindenhol mennyi a kínai turista és egyáltalán nem tudnak viselkedni! Agresszivek, tolakodók és sokszor kiábrándító, ahogy turháznak úton útfélen és nagyon riasztó, hogy ilyen sokan vannak...

Természetesen Las Vegasi tartózkodásunk alatt elmentünk a híres Hoover gátat is megnézni. Monumentalitása lenyűgözött és furi érzés volt mikor egyik lábammal Arizonát tapostam a másik meg még nevadai időzónában állt:)

Összeségében el kell mondjam, hogy Las Vegas egy nagyon mesterkélt világ és rohadtul szarul fogod magad érezni, ha nincsenek nálad milliók....horribilis árak vannak mindenhol! Csak a kocsink parkoltatása naponta 40 dollar volt...tizenkétezer...pfff....a csilli-villi mögött bizony súlyos lóvék mocorognak.....de mindemellett meg persze varázslatos főleg éjszaka! Látni kell egyszer az életben mindenképp! Nem szabad kihagyni a Stratospher hotel casino és torony látogatását, ahonnan, ha van elég bátorság az inadban kiugorhatsz 350 méteres magasságból bungi jumpinggal. Rémísztően magas egy gumikötélen lógva meg jaaaajjjj....belegondolni is szörnyű!

Meg ne felejtsünk el egy kört tenni a New York szállót körülölelő hullámvasúton, mert az nagyon jó buli:)...Én nem vagyok szerencsejáték fan, de rengeteg lehetőség van egy-egy nagyobb nyereményre...nem pörget a casinok világa, így nem tettem bele egy árva dollárt sem egyik félkarú rablóba sem.Nem árt, ha van a zsebecskédben pár darab egy dolláros, mert esküszöm, hogy mindenért pénzt kérnek, még egy pohár forró vízért is tartják a markukat. Például, ha kinyitják neked a kocsi ajtaját azért is...annyira vicces...komolyan mindez ott, abban országban, ahol szinte minden szállodában a már kifizetett szoba után is van pofájuk levonni depozitot gyakorlatilag a semmire....persze vissza nem küldik, majd talán egy hónap elteltével, ha szerencsénk van...hát mi nem tartoztunk a szerencsésekközé.....ha ha ha:)

Utunk minden tekintetben kimerítő volt már, ami a látványt illeti Vegasban, de időnk korlátozott és tovább kellett csapatnunk a bázis felé Los Angelebe. Lenyomtuk ismét a sivatagot és bő 5 óra múlva elértük a Sunset Blvd lévő Saharan Hotelt. Viszonylag rövid időt sikerült töltenünk a helyen az amúgy kilencre tervezett nap helyett, hiszen érkezésünkkor szó szerint húgyos szobát kaptunk.

Nah kérem szépen az úgy volt, hogy egyszer csak beléptünk hulla fáradtan a szobánkba és számomra is hihetetlen még mindíg, de mocsok, retek és förtelmes bűz fogadott odabenn, majd mikor levettem a cipőm, akkor vettem észre, hogy masszív húgyban taposok...kellemes mi? Ezek után éjnek idején ki kellett vernem a balhét a recepción, majd adtak egy másik szobát. A másik „lakosztály” ahová átcuccoltunk indokolatlanul nagy volt és láss csodát jakuzzi is volt a közepén.... Nagyon fáradtan ugyan, de több sem kellett mi adtunk az érzésnek, és nekiestünk a kádnak és...na jó mindenki fantáziájára bízom a folytatástJ.

Reggel veszett gyors ütemben kichekkoltunk a szállásról és kerestünk egy másikat. Ja és itt mivelvolt nem kevls bosszúságunk és kárunk így némi magyarázkodás után, de visszautalták a pénzünket. Azt tudd, hogy minden egyes bookings foglaláskor az összes fucking szálloda előre levette az egész összeget azokra a napokra, amit ott töltesz! Előre! Jah és szinte mindegyik lábjegyzetbe közli, hogy nem utalja vissza semmilyen esetben sem a lét ha maradsz ha nem marasz a levett lóvé, akkor is az Ő markukat üti....Kérem? Ezt meg hogy? Hát ígyJ....A szüleimnek mondtam, hogy a panziónkba vezessék már be az előrelekapomalóvéthajösszhanem című dolgot ha már a nagy vizentúl is ez a menő nem igaz?:)

A parkolás mizéria, amit már előzőleg említettem itt Los Angelesben is folytatódott. A szállás keresésünkben álltalában minden alkalommal a döntő szempont a parkolás volt. Úgy gondolom, hogy mindennek van egy lélektani határa és véleményem szerint nem elfogadható, hogy plusszban 50 dollart kifizess egy nap parkolási díjért úgy, hogy a szálloda vendége vagy!

Los Angeles mindig is az álmaim közé tartozott és célpontom volt. Nem csalódtam benne. Már sokadszor járok az amerikai kontinensen, de a nyugati oldal teljesen más feeling, mint az ország többi része. Nekem nagyon adta.

Hollywood, a Walk of Fame ezek kihagyhatatlanok. Nyilván én is végig gyalogoltam és szemügyre vettem az összes hiresség lerakott csillagát...azt hittem görcsöt kapok a végére. Már bőven 2000 ezer felett járt a kiosztott csillagok száma, ám szívfájdalmamra sajnos DiCapriot nem láttam sehol...érthetetlen, de nincs csillaga sem neki, sem életem értelmének Bononak sem Hollywood Blvdon.L

Sétálgatásunk alatt kétszer is mákunk volt és belefutottunk egy-egy csillag átadási ceremoniába. Az egyik ilyen alkalommal nem kis meglepetésemre kedvenc hollywoodi színésznőm Merly Streep segédkezett Viola Davis színésznőnek.

Szerencsénkre ezt az egészet végignézhettük testközelből...fantasztikus érzés volt napjaink legnagyobb sztárjait testközelből látni. Merly egészen varázslatos energiákkal megáldott, rendkívül pozítív kisugárzású színésznő. Ez maximálisan érezhető volt. Köszönet és hála, hogy jó időben, jó helyen voltunk:)

Persze Hollywoodban nem számít akkor dolognak, ha elkapsz egy ilyen volumenű sztárt, de nekünk azért mégsem hétköznapi dolog összefutni ekkora színésznővel. Itt jut eszembe, hogy milyen mázlim volt egy következő alkalommal, mikor elmentünk a telefonom miatt egy Apple szaküzletbe.

Egy óriási bevásárlóközpotban volt az üzlet, ahol adtak egy időpontot, amire vissza kellett menni majd ott egy asztalnál várakozni, míg szólítanak. Lecsüccsentünk és én egyből elfoglaltam magam egy kiskutyussal, aki az asztal tetejére volt feltéve. Egy táskából kukucskált kifelé a világra. Nagyon helyes volt épp simogatni akartam, mikor felnéztem és rám mosolygott összetéveszthetetlen bájjal a kutyus gazdája Andie Macdowell színésznő. Hirtelen! Köpni nyelni sem tudtam, csak csodálkozva visszamosolyogni! Amúgy ez itt amerikában egy teljesen hétköznapi jelenet volt. Találkozni egy óriási sztárral, aki szerencsénkre pont ott volt, ahol mi! A nagyon szinpatikus bájos és kedves mosolyú, vörös loreal nagyasszony kicsit unta a banánt és asszem, akár csak én, ő sem kapott túl jó hírt a telójával kapcsolatban....felállt és minden fetűnés nélkül távozott a helyszínről...hát így megy ez itt hölgyeim és uraim.

Majd elfelejtettem, volt szerencsénk végignézni a Golden Globes díjátadóra való felkészülést is, hiszen pont ittlétünk alatt rendezték meg. Óriási felhajtással járt. Szívem szerint rohantam volna oda Dicapriót kikukucskálni, de így közel negyven évesen, alább hagyott már a lelekesedésem nem volt hangulatom sikítozni kedvenc sztárjaimnak, dobtuka díjátadótJ

Ami számomra megdöbbentő volt Los Angelesben az a a renegeteg mennyiségű csöves. Életemben még ennyi homelest nem láttam, mint itt. Mindenhol, de tényleg mindenhol ott vannak. Sátrakat verenek fel, szívják a már amúgy 2017 Január 1-től californiaban legális marihuanat! Nem mondhatnám, hogy szívderítő látványt nyújtanak a Kodak színház közvetlen közelében. Lehangoló, hogy a csodás Venice Beachen minden méteren homelessek fekszenek. Nem hiszem el, hogy ez így jó amerikának és hogy ezt nem lehet valahogy szabályozni. Ez senkinek sem jó! Én véleményem. Pont.

Arra készülj fel, ha erre jársz eszeveszettül drága minden. Beülni egyet enni, inni két embernek kb 100 dollart kóstál...az közel 30 rugo barátok közt is....de akár hányszor mentünk bevásárolni ott sem usztuk meg 100 dollar alatt, pedig a kisebb bevásrlókosár még félig sem lett megpakolva....brutál!Mondjuk ez az a hely, ahol mindezek ellenére is nagyon tudnék élni!

Los Angeles minden tekintetben zseniális helyen terül el. Nem kell sokat menned ha síelni akarsz, vagy csak gondolsz egyet éslemész az óceán partra megmártózni vagy beülsz a kocsiba és ott vagy a sivatagban pár óra autókázás után. Tavasz, ősz, nyár, tél gyakszi egy helyen. Itt minden elérhető 2 órás közelségben.Mindenki kocsival jár. Olyan nincs, hogy gyalog max a hontalanok. Az üzemanyag töredéke, mint itthon.1 gallon 2.56 dollar, ami majd 4 liter! Így már érted, hogy miért van ennyi óriási terepjáró és sport verda...simán belefér...amúgy meg a kocsik ára kb. fele annyiba kerül, mint itthon so nem nagy kihívás vásárolni egyet. Az út szinte mindehol remek és legalább 7 sávból áll, akárcsak az M7J. Azt viszont határozottan állítom, hogy nagyon bambán vezetnek az amerikaiak és hiányzik belőlük a dynamika nekem speciel a halálom főleg úgy, hogy több ezer mérföldet levezettünk közöttük....

Los Angelesben ami még megfizethetetlen és luxus az maga a lakhatás. Hogy vegyél egy lakást szinte milliomosnak kell lenned dollárból! Botrány drága, de még a bérlése is. Ha vásárolnál magadnak mégis egy kis lukat akkor 600-1.5 millio dollárért kapsz elfogadható helyen kecót. De tessen egy fejszámolást végezni, hogy mennyi az annyi....

A Hollywood felirat kötelező látványosság csak úgy, mint Beverly Hills. Szuper jó helyek vannak itt. Szerintem nagyon élhető város. Döbbenetes mennyien lakják az amúgy már borzasztó nagyra duzzadt amerikai várost mégis működik minden. Lazaság van jelen mindenhol és ez tök fontos szerintem. Pedig itt is óriási a kontraszt a szegénység és a gazdagság között. Volt szerencsénk Malibu beachet és egy csodás naplementét meglesni a Csendes-óceán partján. Az idő hol napos hol esős volt. Én élveztem a téli 23 fokot jól esett mikor melegen sütötte a napocska az arcomat január elején...

  

Rengeteget jártunk Los Angelesben így jó sok mindent láthattunk. Az observatóriumból például fantasztikus a kilátás az egész városra.

Ugye mondanom sem kell, hogy mennyi magyar kollega van idekinn. Minden ember megpróbál itt boldogulni és élni a szerencséjével, majd fejest ugrik az amerikai álomba, ami sajnos sokszor tényleg álom marad. Nem könnyű egy ilyen rohadt drága helyen színvonalas életet fenntartani sőt, hát óriási kihívás. Ennek ellenére mégis rengetegen próbálkoznak érvényesülni a bevándorlók országában.

Ami nekünk a legnagyobb fejtörést okozta Amerikában nap, mint nap az a mindennapos kajázás. A mindig mindenhol azonnal elérhető az csak a műanyag kaja...vagy a taco vagy a pasta a pizza és a burger...hát köszi...annyira köszi, hogy híztam egy csomót, mert nem volt mit tennem meg kellett ennem a sokszor számomra tiltott ételeket. Egy pillanatig sincs csodálkozni való azon mennyi az országban a beteg, daganatos ember...ettől a sok finom színes „E” betűktől nem csoda.

Amellett sem tudok elmenni becsukott szemmel, hogy ez a borravalók országa. Mikor kihozzák a számlát az alján be van karikázva a borravaló, ami lehet 15, 18, de 20% is, és kötelező. Alap, ha jót eszik az ember akkor adsz, de a moslékra jattot adni már elnézést....meg had döntesem már én el, hogy honorálom és pláne, hogy mennyivel.

Ami szimpi és nagyon tetszett, hogy rendkívül kutyabarát szinte minden hely! Bárhová, de tényleg bárhová beviheted az ebet, nincs korlátozás. Gyógyszertár, élelmiszer bolt, éttermek, plázák tök jó! Tanulhatnánk tőlük!

Óriási élmény volt elmenni a los angelesi Universal stúdióba. Már anno voltam Orlandóban, ezsokkal színesebb és töményebb szórakozást nyújtott. Rengeteg híres sorozat díszletében megfordultam és csak lestem nagyokat a lila akác közben, ahol épp akkor is forgattak valamit. A transformers olyan sokkolóan hatott rám, hogy kétszer is megnéztem a nemtudom hánydés „műsort“, majd nyakig vizesen távoztunk a Jurassic élményparból, de beettük magunkat Harry Potter varázslatos világába is. Tökéletes napi program volt, maradandó élményekkel. De itt is készülj, hogy nem egy budapesti vidámpark áraival fogsz majd találkozni!

Mindezek után alig vártam, hogy végre neki induljunk a kihagyhatatlan ám nem kis távolságban lévő San Francisconak....

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/46405/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?