U2-kalandom

Viki

A minden tekintetben lenyűgöző és sokszínű Olaszorszában jártam mégpedig az örök városban Rómában...ahhh mindig is oda voltam az olaszok lazaságától és közvetlenségétől, úgyhogy jó ötlet volt a U2-tól, az idén 30 éves Joshua Tree koncertjének helyszínéül választani. Nyilván sok helyre mehettek volna akár Európában, akár Amerikában, de nekem még hiányzott az út, ami Rómába vezet:). 

Mondhatni kalandosra sikeredett a koncertre való eljutásom, de esküszöm megérte legalább egyszer lekésni a repülőgépet majd új jegyet venni és legkevesebb kétszer elhagyni a koncert jegyeket, mert életem egyik legcsodásabb 6 és fél óráját töltöttem a Stadio Olimpicoban rendezett U2 koncerten.

Idén márciusban a kedvesem szülinapjára vásároltam a jegyeket ajándékba, mire ő nagyra tágított barna boci szemekkel csak annyit kérdezett:

        Én meg a U2???

        Öhhh, hát igen, gondoltam szívesen elkísérnél...:)

Így „kénytelen“ volt velem tartani, de azt, hogy megbánta-e vagy sem, azt nem tudom, mert nem derült ki még így, egy hét után sem:)

Egy biztos: mi már a kapunyitásra oda érkeztünk a stadionba és könnyű dolgunk lehetett volna a beengedésnél, amennyiben rákarcolják a jegyre melyik kapun kell bemennünk... Na meg persze, ha nem szaladunk másik irányba, mint kellett volna..., nos, akkor pont a legelső sorban kapaszkodhattam volna masszívan a korlátba, így viszont „csak“ az előkelő 3-dikban foglalhattunk állást:)

Sajnos így is jó pár emberen kellett átverekedtük magunkat, hogy ott cövekelhessünk majdani helyünkön. Megannyi szitkot szórtak ránk a törökülésben lévő emberek átlépkedésük közepette úgy kb. mindenféle nyelven, amit nyilván a cél érdekében be kellett nyelnünk – és látványosan nem értenünk:)

A párom már rögtön az érkezés után, vagyis az elején, 17 óra körül feladta volna és csak erősödött benne az érzés mikor a 42 fokban ácsorgó tömeget elkezdték locsolni magasnyomású gőzborotvához hasonló szerkezetből kiáramló vízzel....

Ömlött minden emberről (és emberből) a víz, még a bugyimból is :)

Elnézést kérek, kedves Olvasóm, de erről azért nem csináltam fotót... :)

Én csak nevettem rajta, szerintem vicces volt, de akkor még én sem gondoltam, hogy ez tényleg nagyon hard lesz...

...ugyanis az előzenekar az általam nagyon nem kedvelt Oasis zenekar volt, akik olyan 19 óra magasságában zendítettek rá valami slágere, amit a tömeg együtt énekeltel Noel bácsival... Sikeresen végigszenvedtük az Oasis vinnyogásait és már csak remélni tudtam, hogy mihamarébb meglátom életem értelmét, Bonot... (A pasim nyilván örül most ennek a mondatnak...)

Na, egészen 21.30-ig kellett várni, hogy megjelenjenek az amúgy gigantikus technikával ellátott szinpadon Bonoék. Tudtam, hogy remek helyen állunk, mert a mellettünk felállított mini színpadon kezdett a zenekar. Mikor kijöttek 70 ezer ember üvöltött. Soha életemben nem éreztem még masszív 2 órán keresztül hidegrázást és libabőrt a testemen. Most igen. Semmi, de semmi nem számított csak a zene és az ultrahiperszónikusmonumentálisgigantikus műsor...

A Joshua Tree vitathatatlanul a U2 legsikeresebb albumainak egyike és a több millió ember által ismert és imádott számai szinte egyszerre dobbantak meg 70 ezer ember szívében... elmondhatatlan érzés kerített hatalmába....

Bonotól és zenekarától megszokhattuk már, hogy minden nagyobb volumenű műsoruk más és más tartalmú és töltetű, de nem hagyják szó nélkül az aktuális világpolitikai helyzetet sem. Most éppen a szíriai csapásokról... Bono üzenete és előadásmódja mindig nagyon hatásos és sokszor drámai töltetű.

Emberünk úgy énekel 40 év után is, mint az Isten, és aki mást mond az hazudik! Lenyűgöző a tehetsége, embersége, valamint számai üzenete még mindig, sőt egyre inkább aktuálisabbá válik ennyi év után is. Bármit megadnék, hogy újra láthassam és még egyszer átélhessem ezt a csodát amiben részem volt... (Nyilván a kedvesem nem így élte meg a dühöngőben, mert neki egy kínszenvedés volt a néhol könyökléssel és taposással tűzdelt koncert, de abszolut respect, hogy végigcsinálta értem!

A U2 lélekzene és örökké az is marad. Olyat tesz a szívvel és lélekkel, amit számomra kevés dolog képes okozni. Még a brutális hónaljszaggal tarkított több órás, tűző napon való aszalódás sem tudta kedvemet szegni kedvenc zenekaromtól. Bármikor újra elmennék. Egy biztos az ember szegényebb lesz egy ilyen koncert nélkül. Szerencsés vagyok, hogy testközelből érezhettem Bono közelségét és csak egy méter választott el tőle. Igaz, ez már a negyedik U2 koncert az életemben, de egy koncert kivételével mindig a dühöngőben csápoltam és soha nem bántam meg!

Stockholmban a mellettem lévő lányt vitte fel Bono a színpadra, so majdnem nyertem, de mégsem. Idén kimaradt ez. Most sem lettem a személyes kedvence... oh, ha tudná mit veszített:) sebaj, időm, mint a tenger...

Végre élőben is sikerült meghallgatni az egyik nagy kedvencem a Miss Sarajevot, melyenek soraiban maga Pavarotti is diadalmaskodott anno... el lehet képzelni, hogy milyen hangulat uralkodott a stadionban mikor felcsendült Pavarotti hangja... Nincsenek szavak, ami az érzést vissza tudná adni... letaglózott, csakúgy mint az Ultraviolet, a One, a With or without you, de még sorolhatnám.

Egy biztos minden tekintetben odatették magukat U2-ék...Varázslatos „utazásban“ lehetett részem...

A hab a tortán, mikor a koncert végén eszedbe jut, hogy ha megindul 70 ezer ember egyszerre kifelé, akkor felejtsd el, hogy taxit vagy bármilyen közlekedési eszközt kaparintasz, hogy elvigyen uszkve 5 kilométert a szállodádig...

Maradt a majd hét órányi koncert utáni gyaloglás... mondhatni „pötit“ megdagadt a lábam... Elég sokáig tartott a koncert utáni „sokkom“ így pont leszarja az ember, hogy mennyit tapos bele még Róma többezer éves köveibe. :)

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/40588/pics/lead_800x600.jpg
Olaszország,Róma,SzorcsikViki,U2,Utazás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?