Egyiptom: ahogyan én láttam.. (2. rész)

Viki

Egyiptomban becslések szerint 95 millióan élnek, és abból az emberek nagyobbik részét Kairó öleli fel, úgy kb. 20-30 millió embert! Látványban sem piskóta! Egymás hegyén hátán házak és emberek tömkelege az utcákon. Felfoghatatlan egy Európai számára, hogy az egész évben tartó 35-40 fokos hőségben hogyan lehet létezni nap-nap után egy ilyen emberekkel zsúfolt városban. Természetesen megnéztem a kairói nemzeti múzeumot is, ahol rengeteg Ókorból ránk maradt dolgot láthatunk, a mumifikálódott testek látványáról nem is beszélve, hiszen innen ered ez a fajta temetkezési módszer.

A nílusi hajókázást is volt szerencsém kipróbálni, igaz csak egy kisebb ladikkal, de képzeljétek, mikor beletettem a kezem a Nílus vizébe, azt mondta a ladikos, hogy aki megmártja a kezét ebben a szent vízben az biztosan visszatér még Egyiptomba! Jót mosolyogtam akkor rajta, gondolva, ez bizonyára valami helyi mondás lehet... Aztán tessék, nyolcadik alkalommal vagyok most itt. Ennyit az Egyiptomi mondásokról! :)

Hosszú és tartalmas kairói nap volt az akkor, de lenyűgöző minden tekintetben. Boldog voltam, hogy maradandó látvánnyal színesedett életem első repülős utazása. Annyira mély nyomott hagyott bennem ez a nap, hogy mikor visszaértünk Hurghadára már azonnal tudtam, hogy Luxorba is el akarok menni és megnézni a királyok völgyét! Így újra buszra szálltam! Igaz az „csak“ 600 km volt, de megérte! Szerencsére ezzel is gazdagabb lettem. A Karnaki templom oszlopait látva csak sodródtam az érzéssel, ami bennem kavargott az Ókori Egyiptomról, igazán monumentális alkotások, aztán jött a királyok völgye, ami valósággal beszippantott... Nofretete és a többi nagy uralkodó szelleme átjárja a hely minden egyes szegletét..., mindeközben a sivatagi forróság komoly próbára teszi az ember szervezetét. A királyok völgyében bementünk egy-egy sírhelyre, megnézhettük miképp temetkeztek réges régen. Néhol az Ókorból megmaradt tárgyakkal díszített szarkofágokat fejben rögzíteni kellett, hiszen fotózni tilos volt akkor! Felemelő és hihetetlen érzés ezek között az ókori sírok között járkálni, amit anno suliban csak a tankönyvek silány rajzaiból láthattam. Álmomban nem gondoltam, hogy Egyiptom a misztériumokkal teli ország elérhető lesz egyszer számomra is.

Kacérkodtam a gondolattal, milyen jó lehet régészeknek lenni... Tudományosan fantasztikus, mikor feltárnak és elsőként pillantanak meg valamit, ami sok ezer éve a sivatag porában pihen. Minden tekintetben lenyűgöz a hely!

Egyiptomban katonai államról beszélünk, nem elhanyagolható szempont, hogy a Közel-Kelet legerősebb katonasága itt szolgál! Az ország javarészt a turizmusból él, de ők ezt általában cáfolni akarják. De hogy miért, azt nem tudom. A másik fő bevételi forrása a Vörös-tengeren áthaladó forgalom és leginkább a Kínából érkező, majd a Szuezi-csatornán távozó rakományhajók megvágásából (Vám) származik.

Kissé inaktív népségről beszélünk és akkor még finom voltam... Tudjuk be a melegnek! A legjobb indulattal sem mondhatni, hogy túlontúl kedvelnének bármit is, ami a munkához vagy munkavégzés valamely formájához kapcsolódik. Itt van a csodás Vörös-tenger, melynek komoly története van: bibliai rajzok ábrázolják, ahogy Mózes ketté nyitotta, hogy áthaladhasson népével rajta. Ebből a nagyon magas sótartalmú tengerből ehetünk eredeti és hamisítatlan ízű herkentyűket.

Tán ez az egyetlen tenger, legalábbis az Egyiptomi partszakaszon, ahol nem tenyésztenek semmit a vízben, hanem csak kihalásszák a természet adta lehetőségeket. És tudjátok ez miért van? Neem, nem azért, mert ennyire jó fejek, hanem egyszerűen az melós lenne hogy elkezdjenek ezzel foglalkozni, még annak tudatában is, hogy ez milyen anyagi veszteséggel jár. Úgy vannak vele inkább csinálja meg más, vagy maradjon így, de melódiázni ne kelljen. Találó Egyiptomi mondás miszerint nekünk óránk van, nekik meg idejük.....No comment.:)

Többnyire éjjeli emberek, akik a nagy meleg miatt inkább nappal alszanak... Mellettük szóljon,hogy a Vörös-tengert viszont nagyon óvják! Legalábbis próbálják. Nem úgy, mint a rengeteg búvárkodásra ideérkező turista, akik szarnak arra, hogy évezredek kellettek ahhoz, hogy olyan varázslatos élővilág alakaljon ki, mint amilyen még itt található a vízben. Fogják lemerülnek, de közben úgy kapálóznak, mintha legalább Bruce Lee tanítványai lennének. Persze mondani sem kell, hogy szétrúgják, fogdossák, tépkedik, tördelik a korallokat és leginkább emiatt az okosok miatt van az ill. volt az, hogy sokáig egy-egy merülőhelyet nem is lehetett látogatni. Hagyták, hogy évek alatt újra visszaálljon az élővilág. A nehézfémek mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis a nagyobb halakban állítólag már jócskán kimutatható a jelenlétük. Szóval már a hal sem a legbiztonságosabb eledel... Lassan már nem tudok mit enni, hiszen húst egy éve nem eszem, de a halakról is jövök le elég gyors ütemben... Itt muszáj megemlíteni a tényt, hogy évekkel-évtizedekkel ezelőtt sokkal, de sokkal dúsabb volt a Vörös tenger élővilága, jómagam is emlékszem mit láttam anno és mit látok most. Észrevehetően csökkent a halak száma... Mi emberek ezt is lepusztítjuk, ha nem a halászattal, akkor mással. Barbár népség sok tekintetben az ember.

Úgy gondolom, mindenképp szegény marad a lelkivilága annak, aki nem látogat el az ókori történelmi helyekre! Ha már eljutunk ide, érdemes mély szippantást vetni az egyiptomi fűszerek illatában.

Csodálatos utazás a színek, ízek és illatok világába. A piacot nem szabad kihagyni. Olyan, mint egy zsibvásár... A helyi ételek jócskán fűszeresek és illatosak is... Szeretem a rizsüket és a finom ropogós, ám mégis könnyű falafelt, no meg persze a hamisítatlan mangó juicet. Szőke nőként kiemelt figyelmet érdemes fordítani a fekete kendő használatára... A turistaszezon itt áprilistól októberig tart. Viszont az év 12 hónapjában jó idő van és lehet mindig jönni.

Én igazából már csak hajós szafarizni járok vissza Egyiptomba. Merülni a csodálatos Vörös-tenger meleg vizében, ami még így október végén is 30 fokos! Mostani látogatásom az országba picit hosszabb időt ölel fel a szokásos egy hétnél, mert akad itt dolgom a búvárkodást megelőző napokban. Megérkezésem nem volt sima, mert 3 órás késéssel sikerült fel- és leszállnom. Azonnal itteni gyomor üzemmódba kapcsoltam és letoltam egy vodkát, majd szigorúan minden nap megittam az Dr. Juice ezüstkolloid adagomat, hiszen anélkül nagy bajban lett volna a gyomrocskám Egyiptomban. Vízet itt nem iszunk a csapból! Tilos! A csatornarendszer kialakításával küzdenek még, úgy amblokk az egész térségben, így nem árt az óvatosság minden szempontból, ami az egészségünket illeti!

Az én javarészt Egyiptomban élő drága "mitfareremmel" kissé kalandos hetet sikerült most összehoznunk. Másfél Hurghadán eltöltött nap után, bérelt autónkkal nyakunkba vettük a fotózáshoz belőtt célt, ami nem kevesebb, mint 380 km-erre volt déli irányba a sivatagon keresztül, egészen a szudáni határ közelében. A kissé egyhangú táj változatlanul sivatagi szürkés kövekből magasodó dombok, hegyek sokaságát alkotta és nem mondanám szépnek, inkább érdekes, monumentális látvány. Mindenért kárpótol az út másik oldalán húzódó Vörös-tenger gyönyörű türkizkék, néha mangrovekkal tarkított partszakasza.

Meg-megállunk, hogy magamba szívhassam a csodás látványt, majd katt, néhány képkocka csak hobbiból, majd lassan ránk is esteledik és bevackoljuk magunkat egy part menti szálloda szépséges lakosztályába.. Végül is szülinapom van vagy mi :)

Kísérőm csodás meglepetéssel állt elő: a szálloda személyzete arabul elénekelte a Happy Birthday-t és meglepett egy óriási méretű tortával, mindezt a szobánkba szervírozva.

Jó előszele volt az estének! A minden igényt kielégítő vacsora után kimerészkedtünk az éj leple alatt a sivatag még forró homokszemei közé, hogy a csillagos ég alatt elfogyasszuk a finom, alkalomhoz illő pezsgőnket! Végtelen nyugalom, hullócsillagok és meleg lágy déli szél, azt hiszem senki nem kívánhatna ennél szebb ajándékot születésnapjára. Boldog voltam és végtelenül hálás, hogy mindezt a csodát átélhettem! Érdekesség, hogy már harmadik születésnapom adom Egyiptomnak!

Másnap tovább vezetett utunk a véget érni nem akaró sivatagba. Utunk során megdöbbenve láttam, hogy mennyi, de mennyi szemét van az amúgy ember alig járta sivatagban. Méláztam, hogy egyszerűen nem lehetünk ennyire felelőtlenek... Hagyjuk, hogy ez a varázslatos bolygó így pusztuljon el szépen lassan... Komolyan megkönnyeztem, amit láttam, elszomorított, ám testközelből annyira valós! A sivatagban élnek néhol emberek, nem teljesen lakatlan, de azokat a körülményeket el sem tudjuk mi képzelni... Néhol papírból, lemezekből tákolt viskók, villany, víz persze sehol, csak szemét, szemét és szemét mindenhol körülöttük... Elképzelni is borzasztó, hogy a teljes higiéniás környezet hiánya nélkül mennyi betegségük lehet. Itt az átlagéletkor is jóval kevesebb, mint a fejlett országok bármelyikében. Arról nem beszélve, hogy az állatok, pl. a kecskék közvetlen mellettük élnek, a púpos tevék pedig megkötözött két mellső lábbal senyvednek a napon... Hát nah.

Ha valakiben tombol a vágy, sivatagi túrára menne, az számoljon a skorpió, a vipera és a sakál találkozási lehetőségével is. A személyes kedvencem is itt él: ő pedig a nem túl nagy termetű sivatagi róka. Egy tünemény, de sajnos éjjel közlekedik és a sivatag belső részében inkább, így hiába is vártam, hogy láthassak egy példányt, sajna nem jött össze. A Sínai félszigeten, Dahab környékén igazi beduinok is élnek sátrakban, viskókban, tákolmányokban, vagy épp a vájatokban.

Ők bizony eléggé tartják a hagyományokat, még nem fertőzte meg a civilizáció, a természet „vad“emberei. Ők, akik a Sínai félszigetet maguknak szeretnék leválva Egyiptomról, Izraellel jobban szimpatizálnak... Picit meleg figurák, ahogy hallottam... A Gázai övezetben viszonylag rég óta dúl harc és robbantgatnak is. Kevésbé nevezném a térséget biztonságosnak.

Kissé demotiváló volt a látvány, amihez nem egyszer volt szerencsém, miképp a szemem előtt hajítja el az arab a petpalackot, minden lelkiismeret furdalás nélkül... Aztán bevillant egy kép, hogy már szomszédos országainkban akár innen is oda menekülő emberek micsoda kárt tudnának tenni.

Nem érdemes figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy itt a mecsetekből mikor az imára hívó szól tartalmaz többek között olyan mondani valót az itt élőknek, hogy Európa húsz év múlva Iszlám állam lesz! Gondoltam nem árt, ha tudjátok, mi a cél hosszútávon... És ez nem az újságból, vagy netről hallott rémhír, vagy koholmány, hanem a valóság! Halkan megjegyzem szűkös lesz a hely ennyi „vendégnek“ a vén kontinensen... :(

Nőnek lenni ebben a nagy múltú országban, bármennyire is rosszul hangzik, de nem a legszerencsésebb dolog. Úgy kezdődik itt a leánygyermekek élete, hogy kis korban megfosztják a nemi szervük egy részétől, nehogy egyszer az életben jó lehessen nekik is. Szerintetek ez korrekt?

Egyenlőség? Hm? Akár mennyire is hihetetlen, de igaz! Csonkítanak még embereket legálisan 2016-ban... Barbarizmus! Arról már nem is beszélve, hogy azt is le kell nyelni, nem mi vagyunk majd az egyetlen nő a minket kiválasztott férfi számára... Többnejűségről lévén szó. Nem túl jó itt nősténynek lenni igaz? Ittlétem alatt meglepően kevés nőt és gyermeket láttam, kábé úgy tízet se!

Ha láttam, akkor is szigorúan csador mögött elbújva. Gyermekeket pedig csak akkor, mikor átmentünk egy-egy településen és épp véget ért az iskola, így önfeledten szaladtak át az úton, mit sem törődve az autókkal.

Folytatom...

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/37817/pics/lead_800x600.jpg
Egyiptom,Sport,szállás,SzorcsikViki,Utazás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?