Szép jó reggelt, Egyiptom!

Viki

Szép jó reggelt, Egyiptom!

Mielőtt belekezdenék ebbe az irományba, le kell szögezni, hogy voltak kétségeim afelől, hogy inkább kihagyom eme szélsőséges érzelmeket felvonultató ország bemutatását..., aztán mégis úgy döntöttem, hogy kár lenne, inkább neki ülök. Végül is időm van, amíg a többiek merülnek és épp cápát nézegetnek 30 méter mélyen én meg 5 óra 40 perckor a simogató napfelkeltét élvezem szafari hajónk sunshine dekkjen valahol a Vörös tenger déli részén, messze a parttól..., de ne szaladjunk ennyire előre.

Egyiptom örök nyomot hagyott bennem, több dolog miatt is. Megéltem itt sok színes napot, de sok minden beárnyékolta az ittlétem az elmúlt 15 év alatt. Nem leszek ünneprontó, inkább kezdem a jó részével.

Életem első repülős útja anno Egyiptom kedvelt turistahelyére, Hurgadára vezetett! Nagyon nagy dolog volt ez nekem akkor! Charter járattal jöttem és sosem felejtem el, mennyire rettegtem már a gondolattól is, hogy fel kell ülnöm három teljes órára egy olyan járgányra, ahol teljesen ki vagyok szolgáltatva mindennek és semmilyen akaratom nem érvényesíthetem... Magyarul óriási para volt rajtam: jöttek a mostanra is szokásossá vált gondolataim, hogy lezuhanunk, vagy felrobbanunk és itt ér véget a tyúkszaros kis életem. A repülőút minden egyes pillanatban kicsinált, mikor pozíciót váltott a gép, vagy csak emelkedett, vagy éppen süllyedt, én akkorát ugrottam, mintha valaki tűvel beleszúrt volna egyet a valagamba... Már-már kellemetlenné váltam mondhatni, viszont a rossz hír az, hogy túl lassan a 100. repülőutamon ez mit sem változott! Ugyanúgy rettegek minden egyes le- és felszállásnál..., a fenébe..., de tényleg, ez elmúlik egyszer majd? Persze az érkezés öröme egy-egy hosszú utazás után feledteti még a mumin nagyságúra dagadt lábunk borzalmait is.

Ha jól számolom, már nyolcadszor taposom Egyiptom poros földjét. Mint oly sokan, én is első ideutazásom alkalmával éltem a szállodák nyújtotta errefelé divatos, és valóban minden igényt kielégítő kényelmes all inclusive lehetőségével. Bár az egy hetes bambuljunk a vízbe bután, napozzunk oszt zabáljunk amennyi belénk fér, nekem természetesen már akkor is kevés volt.

Minden porcikámat áthatva éreztem az ókori Egyiptom hívogató szavát Kairó felé. Sokat nem hezitáltam, első napi ott-tartózkodás után eldöntöttem, hogy akármennyire is hosszú Hurghadától a buszút Kairóba, akkor is befizetek. A lehető legjobb döntést hoztam, hiszen Hurghada utcái nem túl sok látnivalót tartogat számunkra. Nyilván először érdekes az arab világ sava-borsa, mely az égvilágon semmiben sem hasonlítható össze az Európaival, de az utcákon hömpölygő fekália és rendkívüli mennyiségű kosz látványa sosem hozott lázba, sőt mára már csak dühös leszek, hogy másfél évtized alatt semmi sem változott jó irányba! Ha lehet ilyet mondani óriási mélyrepülésben vagyunk hölgyeim és uraim! A földön és mint búvár mondhatom, hogy a víz alatt egyaránt! A probléma az emberek fejében lévő gondolatokkal van, amiket kár, hogy nem lehet kicserélni úgy, mint ahogyan évről-évre tesszük az Iphonjainkkal. Sokadszor is rájövök, hogy boldog ember vagyok, hiszen én egy csodás kultúrával rendelkező kontinensen szocializálódhattam és nem lettem szélsőséges gondolatokkal nevelkedett agresszióval, hatalomvággyal töltött vadember. Pár kérdés azért motoszkál bennem.

Szeretném megtudni miért van az, hogy nem vigyázunk az értékeinkre, melyet a jó Istentől kaptunk és miért nem fogjuk fel végre, hogy minden véges, már, ami minket illet. Talán van egy kivétel, amit úgy hívunk, hogy Universum... Persze egyszer csak az is nirvánává válhat, benne van a pakliban... Nem akarok filozofálni, elég ha azt a saját buksimban megteszem, de érdemes lenne tudomásul venni, hogy ez a föld nevű golyóbis így nem fog sokáig pörögni békésen a többi csillag között!

Ott vagyunk, hogy felcsapódok a Kairóba tartó járatra... Oh, te jó isten azt a több órás utat, amit 90 busszal egymást követve megtettünk, nem kívánom senkinek. A több száz km-es út a végtelen sivatagon át sosem akart véget érni. Persze az idegenvezető leszögezte, hogy kakikálni nem lehet a buszon csak pisikélni, úgyhogy lesz szíves mindenki visszatartani addig az egy megállóig, amit majd útközben megejtünk valahol, valamikor. Szerinted rám jött? :) Attól pedig ne ijedjen meg senki, hiszen itt megszokott látvány, hogy rendőri kíséretet kap egy ily méretű konvoj... Ezt még el is hiszem, hogy kell, bár véleményem szerint ez inkább erőfitogtatásról szól, az is kicsit színházjelleggel, olyan dzsíájdzsósan, hogy lássa mindenki, milyen erő és rettenthetetlenség lakozik itt a katonaságban, melynek a megfélemlítés is célja. Akárcsak az a pillanat, mint amit pár napja megéltem a sivatag egyik chek pontján... De erről később.

Nézzük a 15 évvel ezelőtti Kairót. Szavakkal nehéz leírni a nem mindennapi látványt, ahogy egyre közeledünk az ókori egyiptomi városhoz. A buszon már azért volt némi sejtésem nagyjából, mire is számítsak majd... Egyik pillanatban, mikor kinéztem az ablakon épp a Nílus tisztának cseppet sem mondható mellékágában a helyi gyerekek felhőtlenül lubickoltak a szeméttel sűrűn körülvett vízben, amibe minden szennyet és mocskot beleengednek... Azon gondolkodtam, hogy akik így nőnek fel, milyenek lesznek majd felnőttként?! Mi lesz számukra az elfogadott normális létezés fogalma?

Milyenek leszünk majd mi, mikor Európát ugyanilyen koszos fekáliának látjuk?! Azon is gondolkodom, miért tekintenek ránk potenciális ellenségként és mi, miért nem élvezhetjük az Ő országukat felhőtlenül úgy, hogy ne fegyveresekkel találkozzunk minden egyes sarkon, valamint kérdések hadával, hogy minek jöttünk ide és mit akarunk a sivatagban nézni!? Miért csodálkoznak, hogy már nem szívesen látogatnak ebbe az országba turisták, pont oda, ahol a világ egyik legeslegszebb merülőhelye van, maga a Vörös tenger!?

Rengeteg kérdés motoszkál a fejemben, de a válasz csak mindig később jön, akkor, amikor már jóval többet látsz sokadszori látogatásod után. Mostani ittlétem alatt vagyok abban a kivételezett helyzetben, hogy olyan kísérőm van, aki elég széles körű tapasztalattal rendelkezik az országot és a kultúrát, valamint az itt élő embereket illetően, így én is durva betekintés részese lehetek magába a legsűrűbb valóságba. Még véletlenül sem az a célom, hogy az országot rossz fényben tüntessem fel, de ha tetszik, ha nem, sok-sok szempontból elszomorító, ami itt látok! Nyilván nem felejti el senki, hogy lenyűgöző országról és történelemről beszélünk! Biztos vagyok benne, hogy minden ember úticélja között ott lapul Egyiptom, amit meg is kell nézni!

Kairói túrámon kipipáltam a csodálatos és lenyűgöző piramisokat, valamint a Szfinxet, sőt, még az egyik piramisba le is merészkedtem... Bátor és szavakkal le nem írható feeling volt! Repkedtem gyermeteg boldogsággal a szívemben és csak ámultam, hogy mindezt tényleg a sajt szememmel láthatom, a monumentális építmények elkészítése nem fért a buksimba... Akkor még nem zavart annyira, ami most már nagyon zavar... Akkor még csak csodálkoztam rajta, hogy ezt hogy, de most már nem tudom a nem tetszésem véka alá rejteni! Ennyi mocskot a világ nem látott még!!! Hát hogy az Istenben lehet, hogy hömpölyögjön egy városban a kosz és egy Gizai piramist szemét öleljen körül? HOGYAN? Megannyi a kérdésem, de a válasz elszomorítóbb, mint gondolnánk...

Ezt akkor láttam Kairóban, de mostanra sem változott barátom elmondása szerint a helyzet...Apropó! De! Igen! Többen vannak pár millióval! A nagy álszentségek és elfojtások világában nem árt tudni, hogy a férfiaknak van legalább négy feleségük és úgy alaphangon 6-7 gyermekük... Igen, jól hallottad! Oszt ezek után csodálkozunk, hogy már csak antibiotikumos csirkével meg "zőccségel" kell beérnünk a világ több részén, közöttük nálunk is... Egyiptom is azon országok közé tartozik ahol zéró kontroll, ami a szaporodást illeti, és nem valószínű, hogy ezeknél a rendkívül önérzetes embereknél valaha is lesz fék!

Egyébiránt, hogy lehetne már ennyi éhes szájat a világban eltartani? Nagy ész nem kell hozzá, hogy kiszámítsuk, véges a sztori így... Mondjuk pont ide biztos nem kell behozni a beoltott zöldségből, ugyanis szinte az év minden napján jut bőven annyi napfény, hogy megteremjen a sok csoda!

Örvendetes, hogy itt tényleg sikerült olyan zöldeket és gyümölcsöt ennem, mint amit a gyermekkorom idéz. Igazi fólia és méregmentes napérlelte paradicsomot, paprikát, uborkát és még a méretük is teljesen normális, mert napsütés táplálva nőttek fel... No meg persze a mangót ki ne hagyjuk, hiszen az abszolút kedvenc gyümölcsöm és rosszullétig tudom enni magam belőle. Főleg ilyenkor, októberben, mikor szezonja van! Isten tökéletes teremtményeként aposztrofálnám!

https://vilagaim.blogstar.hu/./pages/vilagaim/contents/blog/37816/pics/lead_800x600.jpg
Egyiptom,mangó,SzorcsikViki,Utazás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?